KÜLDETÉS

Alapítványunk küldetése az, hogy civil intézményes kereteket biztosítson és korszerűen megszervezze városunk és régiónk közművelődési és oktatási életét, hozzájáruljon a térség (Mezőség) általános rehabilitációs és modernizációs folyamataihoz.
Támogatjuk a jó értelemben vett közösségi elkötelezettség kialakulását azért, hogy nemzeti értékeink fenntartásában és fejlesztésében felelősen cselekvő közösséget hozzunk létre.

VIZIÓ-JÖVŐKÉP

A civil és közösségi érdekérvényesítés lehetőségeinek minél hatékonyabb kihasználása városunkban és a környező régióban

Egy olyan közösség amely a civil szféra, a gazdasági élet és az állami intézmények hatékony együttműködésének élvezője.

ALAPÉRTÉKEK

Hatékonyság, átláthatóság, megbízhatóság, közösségi munka, önkéntesség, mobilitás
Szervezetünk és programjaink koordinációs központja a szamosújvári Téka Ház
Egy közösségi ház felelőséget jelent.

A Téka Ház egy közösség találkozóhelye, egy olyan közművelődési tér, amelynek ( és amelyben ) élni kell. Ezt csak állandó értelmes és értékteremtő tevékenységekkel lehet megvalósítani.

Ház kell legyen, ahová az ember haza megy.

Lehetõség, infrastrukturális keret arra, hogy bármilyen közösségi tervet bárki a legjobb körülmények között megszervezhessen.

Úgy gondoljuk, hogy sikerült elérni azt a teljesen természetes állapotot, amikor egy civil szervezet végzi önmeghatározása által vállalt feladatát, lehetőleg minél magasabb szakmai szinten, vállalva az anyagi és humán erőforrások előteremtését.

Globalizálódó világunkban a civil szféra olyan értékek mellé kell álljon, melyek egyaránt képviselik megtartó sajátosságainkat és az egyetemes folyamatokat. Mindennapi következetes munkánkkal ezt a modellt valósítjuk meg, úgy ahogy Harangozó Imre barátunk is megörökített:

„A Téka immár iskola, mert utat mutat miként lehetünk XXI. századi emberek úgy, hogy testünk és lelkünk minden mozdulatával a megtartó és éltető hagyomány vonzáskörében maradunk.”

Alapítványunk 15 éves évfordulóján Kötő József az EMKE elnöke kiemelte :

„Ha egyetlen mondatban kellene másfél évtizedes munkásságotok jelentőségét méltatni, azt mondhatnánk: tevékenységetek megkerülhetetlen fejezete lesz az erdélyi magyar közösség 1989 utáni intézménytörténetének. Művelődési és oktatási téren olyan végvárait építettétek fel a magyar életnek, amelyből a kisugárzó fészekmeleg biztos megtartó ereje lehet közösségi létünknek. Ahogyan Illyés Gyula mondta: földi erővel mennyei harmóniát teremtettetek. Közismert, hogy mennyi személyes áldozatot is kíván az olyan építőmunka, aminek vállalásáért külön elismerés illeti teljes munkaközösségeteket.”